A Királyi Operaház, más néven a Királyi Színház (máltaiul: It-Teatru Rjal, olaszul: Teatro Reale), egy operaház és előadóművészeteknek teret adó helyszín volt Vallettában, melyet az angol építész, Edward Middleton Barry tervezett. Ő volt az, aki a Covent Garden Színház építésze is volt.
ÉPÍTÉSE – 1862-1866.
A klasszicista tervek 1861-re készültek el, azonban az eredeti terveket módosítani kellett, mert az épület oldalain lévő lejtős utcákat nem vették figyelembe, így egy teraszt kellett hozzáadni a Valletta fő kapujától induló, mai nevén Köztrásaság utca irányában, amelyet helyi, máltai építészek terveztek.
Az épület építése 1862-ben kezdődött, miután lebontották a Casa della Giornata épületét 1860-ban. Négy évvel később, az Operaház, amelynek ülésszáma 1095 és állóhelye 200 volt, készen állt az hivatalos megnyitóra 1866. október 9-én, amikor is Bellini I Puritani című operájával nyitott meg kapuit a nagyközönség előtt.
A TŰZKÁR – 1873.
A színház – sajnos – nem tartott sokáig; 1873. május 25-én, vasárnap, mindössze hat évvel megnyitása után, tűzvész pusztította el, korai végzetét okozva ezzel.
A tűz a La Vergine del Castello című új opera általános próbája közben történt, amikor a papírdíszlet egy része tűzre kapott, és pár perc alatt a színház már lángokban is állt. Az épület külső része sértetlen maradt, de a belső kőmunkát az erős hő tönkretette, így jó részt le kellett bontani.
A színház leégése után három nappal a Kormánytanács külön bizottságot állított fel. Úgy határoztak, hogy újjáépítik a színházat, és miután kiadták a munkára vonatkozó pályázatokat.
1877. október 11-én, majdnem négy és fél évvel a tűz után, a Királyi Operaház újra megnyitotta kapuit Verdi Aida című előadásával.
A KIRÁLYI OPERAHÁZ ELLENI TÁMADÁSOK
65 évvel később, a II. világháború, és az akkor a német hadsereg által Málta egésze ellen folytatott sorozatos bombázások nem kerülték el az Operaház épületét sem. 1942. április 7-én, kedden este a Luftwaffe bombázói ostrom alá vették a színházat, és jelentős pusztítást végeztek.
Másnap reggel azok, akik már megszokták az égből zuhanó bombák szörnyű hatásait, óvóhelyeikről előjőve látták meg nemzeti színházuk romjait. Az oszlopok és az auditorium csak kőhalom volt, a tető egy óriási, csavart gerendákból álló lyuk. A hátsó rész, a kolonnád félig romokban hevert, de még állt.
A megmaradt szerkezeteket biztonsági okokból lebontották. Az Operaház egyetlen megmaradt része a terasz és néhány oszlop volt az elején. Az elpusztult épület előtte Valletta egyik legszebb és leghíresebb épülete volt.
Több mint 70 évig tartó vita, és pártoskodás után az elpusztult operaház helyére egy szabadtéri színház létesült, amelyet hivatalosan 2013. augusztus 8-án avattak fel.